A vitaminok nem képesek energiát szolgáltatni a szervezet számára, energiaforrásként nem vesznek részt az anyagcsere-folyamatokban, viszont nélkülözhetetlen vegyületek az alapvető életfolyamatok fenntartásában és működésében. A rendszeres, nagy intenzitású fizikai aktivitás és egyéb állapotok alkalmával (pl. várandósság, betegségek) során megnövekszik a napi energia-, valamint makro és mikrotápanyag-szükséglet és így ezen belül a vitamin- és ásványi anyag szükséglet is. A teljesítmény alapját képező élettani folyamatokat számos vitamin és ásványi anyag támogatja. A megfelelő mikrotápanyag-ellátottság, valamint ennek monitorozása segíthet a sportolóknak a hiányosságok korai felismerésében és a hiányállapotból adódó potenciális teljesítménykárosító hatások csökkentésében, továbbá a mikrotápanyag-hiány összefüggésben áll a sérülések kialakulásával is. Nemcsak a vitaminhiány okozhat teljesítmény csökkenést, hanem az egyes vitaminok túladagolása is, különösen igaz ez a zsírban oldódó vitaminokra. Az intenzív testmozgás szabadgyök felszabadulást (megnövekedett oxigénforgalom, gyulladásos reakciók) okoz, amelyek károsíthatják a szöveteket, és ezáltal hozzájárulhatnak az izom fáradásához és károsodásához. Egyes vitaminok védő antioxidánsként kiemelten hasznosak a szervezet számára, mert képesek az oxidatív izomkárosodás ellen harcolni. Nincsenek speciális, sportolókra kidolgozott mikrotápanyag-beviteli ajánlások, mert nem evidencia, hogy a felnőtt lakosságra vonatkozó ajánlott beviteli mennyiség nem fedezi a sportolók szükségletét. Vannak azonban olyan vitaminok, amelyek kiemelt szerepet játszanak a sportoló egészségének megőrzésében és sportteljesítmények fenntartásában, különösen akkor, ha a sportoló táplálkozása egyoldalú, hiányos és nem felel meg az egyéni szükségleteknek (Ledochowski 2010; Raschka & Ruf, 2017). A vitaminok részt vesznek a szénhidrát-, a fehérje-, és a zsíranyagcsere szabályozásában, a közvetlen és közvetett hatásukat az anyagcserére az első ábra szemlélteti.



1.     ábra. A vitaminok közvetlen és közvetett hatása az anyagcserére


A vitaminok szerepe a sporttáplálkozásban

A vitaminokat két csoportba sorolhatjuk: zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E-, K-vitamin) és vízben oldódó vitaminok (C-vitamin, B-vitamin-család). A vízben oldódó vitaminok a szervezetben nem raktározódnak, ezért az ajánlott napi beviteli értékek betartására érdemes törekedni, a minimálisnál kisebb mennyiségben történő bevitelük már 3-4 hét után jellegzetes hiánytünetekben mutatkozik meg (pl. emésztési zavarok, fertőző betegségekre való fokozott hajlam) (Hanh et al., 2016). A német, az osztrák és a svájci táplálkozástudományi társaságok által kidolgozott ajánlott napi vitaminbeviteli értékeket, a vízben és zsírban oldódó vitaminok élettani szerepét és sportban betöltött funkciójukat az első és a második táblázat mutatja (Raschka & Ruf, 2017).



1.táblázat: A napi vitaminszükséglet, a vízben oldódó vitaminok élettani szerepe, valamint a sportban betöltött funkciójuk


 

A zsírban oldódó vitaminok a növényi szövetekben provitamin formájában vannak jelen, vitamin az emberi szervezetben képződik belőlük. Közös jellemzőjük, hogy a vízben oldódó vitaminokkal ellentétben a szervezetben raktározódnak, ezért hosszú távú, az ajánlásokat meghaladó bevitel esetén túladagolás (hyperviatminosis) is felléphet. Az A-vitamin túladagolás például hasmenéssel és fejfájással járhat.

 

2. táblázat: A napi vitaminszükséglet, a zsírban oldódó vitaminok élettani szerepe, valamint a sportban betöltött funkciójuk


Kulcsfontosságú vitaminok sportolók számára

A D-vitamin szerepe a teljesítménynövelésben és a prevencióban

A táplálkozásnak és a fizikai aktivitásnak meghatározó szerepe van a csontok egészségének megőrzésében. A kalcium mellett a megfelelő D-vitamin bevitelre kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen a D-vitamin a felelős a kalciumhomeosztázis és a foszfátanyagcsere működéséért. Az aktív 1,25 dihydroxyvitamin továbbá növeli a foszfátabszorpciót a bélből, a kalcium tubuláris reabszorpcióját a veséből, és így lehetővé teszi a csontok mineralizációját. A legújabb kutatások szerint a D-vitamin szerepet játszhat az izom növekedésében is, mert a D-vitamin a kalcium beáramlását az izmokba receptorhoz nem kötötten segíti elő, így a fehérjeszintézisért felelős specifikus intracelluláris receptorok között hozhat létre kötéseket növelve ezzel a fehérjeszintézist. A receptorgének expressziója a kor előrehaladtával csökken, ami magyarázatot ad a korhoz kötött izomtömeg vesztésre. Egyre több tanulmány igazolta már a kapcsolatot a D-vitamin szintje és a sérülések megelőzése, a rehabilitáció, a jobb ideg-izom kapcsolat funkciója, a növekedett 2-es típusú izomrost méret, a csökkent gyulladás, a sérülés okozta törés kockázata, valamint az akut légzőszervi megbetegedések között. Azok a sportolók, akik elsősorban beltéri edzést végeznek és versenyeznek, nagyobb valószínűséggel vannak kitéve D-vitamin elégtelenségnek (25(OH) D= 50-75 nmol/L) vagy hiánynak (25(OH) D< 50 nmol/L).

D-vitamint kevés élelmiszer tartalmaz nagyobb mennyiségben, ide tartozik az olajos halak (pl. hering), a tojássárgája, a máj, a D-vitaminnal dúsított margarin és a gomba. A megfelelő D-vitamin ellátottság érdekében az élelmiszereket gyakran dúsítják, felmerült azonban a kérdés, hogy van-e különbség a D2-vitamin (növényi eredetű) és a D3-vitamin (állati eredetű) bevitel D-vitamin szérum szintre gyakorolt hatása között. Előzetes eredmények azt mutatják, hogy a D3-vitaminnal dúsított élelmiszerek fogyasztását követően a vér szérum 25(OH)D-vitaminszintje szignifikánsan nőtt az egészséges, kaukázusi populációban. A legújabb kutatás egészséges, 20-64 éves nők részvételével készült (n=335), akik vagy placebo készítményt, vagy 15 μg D2-vitaminnal dúsított gyümölcslevet, 15 μg D2-vitaminnal dúsított kekszet, vagy 15 μg D3-vitaminnal dúsított gyümölcslevet vagy 15 μg D3-vitaminnal dúsított kekszet fogyasztottak 12 héten át. A 25(OH)D szérum szintet folyadékkromatográfiás tömegspektrometriás eljárással mérték a kiindulási, a 6. és 12. héten. A D3-vitaminnal dúsított élelmiszereket fogyasztó csoportban szignifikánsan nagyobb változás volt kimutatható a 25(OH)D szérum szintben összehasonlítva a D2-vitaminnal dúsított élelmiszereket fogyasztó csoportban mért értekkel (Tripkovic et al., 2017).

A D-vitamin bevitel a fehérjeszintézis növelése mellett a csontok egészségének megőrzése szempontjából is fontos. A nem megfelelő D-vitamin ellátottság összefüggésben áll a fáradásos csonttörések megnövekedett kockázatával. A fáradásos csonttörések a sportolók körében a leggyakrabban előforduló sérülések közé tartoznak. A D-vitamin szupplementáció fáradásos törések kialakulásának kockázatara gyakorolt hatásának további vizsgálata indokolt. Smith es munkatársainak kutatási eredménye alapján a sportolóknak télen naponta 10-30 µg D-vitamin bevitele szükséges a >25–50 nmol/L szérum koncentráció eléréséhez, ez a beviteli értek azonban a kiválasztott szérum határértéktől függ. A különböző D-vitamin források D-vitamin szintre gyakorolt hatására vonatkozóan azonban további, módszertanilag kifogástalan, placebo kontrollált, kettősvak kutatások elvégzése szükséges, amelyek eredményei kiemelkedő jelentőségűek lehetnek az élelmiszeripar számára a termékfejlesztés és innováció területén (Darling et al., 2014). A D-vitamin potenciális teljesítményfokozó hatása miatt sok sportoló próbálja elérni a 100 nmol/L szérum érteket (vagy 4000-5000 IU/nap bevitelt). Bizonyított, hogy a D-vitamin szupplementáció fokozhatja az aerob teljesítményt, szérum szintje korreál az aerob teljesítménnyel, fontos megjegyezni azonban, hogy a 4000-5000 IU/nap bevitel követése hosszú távon nem ajánlott.

A lakosság több mint 90%-a D-vitamin hiányban szenved, a nem megfelelő D-vitamin ellátottság a sportolók körében is nyilvánvalóvá vált. A D-vitamin ellátottság nagymértékben függ a választott sportágtól (indoor vs. outdoor), kutatások kimutattak, hogy az indoor sportot űzők koreben sokkal gyakrabban alakul ki D-vitamin hiány. Más tényezők és életmódbeli szokások is növelhetik a D-vitamin elégtelenség és hiány kockázatát, például sötét bőrszín, magas testzsírszázalék, a kora reggeli és esti edzések, amikor az UVB szint alacsony, túlzott UVB fény elleni védekezés (ruházattal, felszereléssel UV szűrő/védő krémekkel). A D-vitamin ellátottság meghatározása a szérum 25(OH)D-vitamin mellett a szérumban jelen levő szabad zsírsavak (EPA/arachidonsav arány), az étrendi bevitel felmérése (energia, fehérje, szénhidrát, kalcium es D-vitamin), továbbá a csontanyagcsere állapotának prediktora, az I-es típusú kollagén kereszt kötött N-telopeptide (NTX) és parathormon (PTH) meghatározása, a sportoló geográfiai helyzete és a napsütéses órák száma/nap is szükséges. Ezen paraméterek segítenek a D-vitamin hiány monitorozásában, azonban napjainkban nincs gold standarnd módszer a D-vitamin ellátottság meghatározására sportolóknál (Moran et al., 2013).

Antioxidánsok

Az antioxidánsok fontos szerepet játszanak abban, hogy védjék a sejtmembránt az oxidatív károsodástól. Az edzés megnövelheti az oxigénfelvételt, ezért a rendszeres, nagy intenzitású edzés hozzájárulhat a sejtek folytonos oxidatív terheléséhez, növeli a lipid peroxid melléktermékek szintjét, valamint a natív antioxidáns rendszer funkcióinak nettó növekedését és a lipid peroxidáció csökkentését is eredményezheti. A sportolók körében az antioxidánsok egyik kulcsfontosságú szerepe a terhelés okozta izomkárosodás minimalizálása. Egy jól edzett sportolónak sokkal fejlettebb endogén antioxidáns kapacitása lehet, mint egy rendszeres sportot nem űző felnőttnek, így lehetséges, hogy az élsportoló nem minden esetben profitál az antioxidáns hatással bíró vitamin-kiegészítésből, különösen, ha az étrendje antioxidánsokban gazdag ételeket tartalmaz. Kevés tudományos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az antioxidáns tulajdonságú vitaminokat tartalmazó étrend- kiegészítők növelik a sportteljesítményt, továbbá a meglévő kutatási eredmények alkalmazhatóságát a tanulmányok alacsony módszertani minőségei nehezíti. Van néhány kutatási eredmény arra is, hogy az antioxidáns kiegészítés negatívan befolyásolhatja az edzéshez történő adaptációt, azonban ez a hipotézis még nem nyert bizonyítást. A jelenlegi szakirodalomi ajánlások nem támogatják az antioxidáns hatású vitaminokat tartalmazó étrend-kiegészítők fogyasztását abból a célból, hogy a sportoló megelőzze az edzés okozta oxidatív stressz kialakulását. Nem megfelelő antioxidáns bevitelre azok a sportolók veszélyeztetettek, akik energiaszegény, vagy extrém kis zsírtartalmú étrendet követnek, valamint étrendjük csekély mennyiségű gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű gabonából készült élelmiszert tartalmaz. Az antioxidáns hatású vitaminok közül a béta-karotint sárgarépa, tök, spenót, sárgadinnye tartalmaz nagyobb mennyiségben, az E-vitamin fő étrendi forrása a gabonafélék csíraolaja (tök, napraforgó), a tojás, C-vitamin pedig friss, nem hőkezelt gyümölcsökben és zöldségekben, valamint burgonyában található meg (Thomas et al., 2016).

Vitamin tartalmú étrend-kiegészítők helye és szerepe a sporttáplálkozásban

Az antioxidáns hatású vitaminok, az A-, C- E-vitamin betegségmegelőző hatást fejthet ki egy konszenzusi ajánlás alapján, amely 4 mg béta-karotin, 100 mg C-vitamin és 23-100 mg E-vitamin kombinált bevitelét javasolja. Az antioxidánsoknak csak abban az esetben van teljesítményfokozó hatásuk, ha előzőleg bizonyítottan hiányállapot (hypovitaminosis) állt fenn, azonban a túlzott, indokolatlan szupplementáció nem javasolt, mert az antioxidánsok pro-oxidatív hatást válhatnak ki. Vitamin tartalmú étrend-kiegészítők fogyasztása elsősorban vegetáriánus étrendet vagy alternatív táplálkozási formát követő sportolók, egyoldalú táplálkozást folytató, vagy hosszabb ideig testtömegcsökkentő étrendet követők számára lehet előnyös. A legbiztonságosabb és leghatékonyabb módszer a megfelelő vitamin bevitelt illetően az, ha a sportoló változatos, kiegyensúlyozott, személyre szabott étrendet követ, amely vitaminokban és antioxidánsokban gazdag élelmiszereket tartalmaz. Ha azonban a sportoló mégis úgy dönt, hogy étrend-kiegészítést alkalmaz, nem ajánlott túllépni a biztonságos felső beviteli szintet, mert a túlzott bevitel akár gátló hatással bírhat a sportteljesítményre (Raschka & Ruf, 2017).

"> A vitaminok nem képesek energiát szolgáltatni a szervezet számára, energiaforrásként nem vesznek részt az anyagcsere-folyamatokban, viszont nélkülözhetetlen vegyületek az alapvető életfolyamatok fenntartásában és működésében. A rendszeres, nagy intenzitású fizikai aktivitás és egyéb állapotok alkalmával (pl. várandósság, betegségek) során megnövekszik a napi energia-, valamint makro és mikrotápanyag-szükséglet és így ezen belül a vitamin- és ásványi anyag szükséglet is. A teljesítmény alapját képező élettani folyamatokat számos vitamin és ásványi anyag támogatja. A megfelelő mikrotápanyag-ellátottság, valamint ennek monitorozása segíthet a sportolóknak a hiányosságok korai felismerésében és a hiányállapotból adódó potenciális teljesítménykárosító hatások csökkentésében, továbbá a mikrotápanyag-hiány összefüggésben áll a sérülések kialakulásával is. Nemcsak a vitaminhiány okozhat teljesítmény csökkenést, hanem az egyes vitaminok túladagolása is, különösen igaz ez a zsírban oldódó vitaminokra. Az intenzív testmozgás szabadgyök felszabadulást (megnövekedett oxigénforgalom, gyulladásos reakciók) okoz, amelyek károsíthatják a szöveteket, és ezáltal hozzájárulhatnak az izom fáradásához és károsodásához. Egyes vitaminok védő antioxidánsként kiemelten hasznosak a szervezet számára, mert képesek az oxidatív izomkárosodás ellen harcolni. Nincsenek speciális, sportolókra kidolgozott mikrotápanyag-beviteli ajánlások, mert nem evidencia, hogy a felnőtt lakosságra vonatkozó ajánlott beviteli mennyiség nem fedezi a sportolók szükségletét. Vannak azonban olyan vitaminok, amelyek kiemelt szerepet játszanak a sportoló egészségének megőrzésében és sportteljesítmények fenntartásában, különösen akkor, ha a sportoló táplálkozása egyoldalú, hiányos és nem felel meg az egyéni szükségleteknek (Ledochowski 2010; Raschka & Ruf, 2017). A vitaminok részt vesznek a szénhidrát-, a fehérje-, és a zsíranyagcsere szabályozásában, a közvetlen és közvetett hatásukat az anyagcserére az első ábra szemlélteti.



1.     ábra. A vitaminok közvetlen és közvetett hatása az anyagcserére


A vitaminok szerepe a sporttáplálkozásban

A vitaminokat két csoportba sorolhatjuk: zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E-, K-vitamin) és vízben oldódó vitaminok (C-vitamin, B-vitamin-család). A vízben oldódó vitaminok a szervezetben nem raktározódnak, ezért az ajánlott napi beviteli értékek betartására érdemes törekedni, a minimálisnál kisebb mennyiségben történő bevitelük már 3-4 hét után jellegzetes hiánytünetekben mutatkozik meg (pl. emésztési zavarok, fertőző betegségekre való fokozott hajlam) (Hanh et al., 2016). A német, az osztrák és a svájci táplálkozástudományi társaságok által kidolgozott ajánlott napi vitaminbeviteli értékeket, a vízben és zsírban oldódó vitaminok élettani szerepét és sportban betöltött funkciójukat az első és a második táblázat mutatja (Raschka & Ruf, 2017).



1.táblázat: A napi vitaminszükséglet, a vízben oldódó vitaminok élettani szerepe, valamint a sportban betöltött funkciójuk


 

A zsírban oldódó vitaminok a növényi szövetekben provitamin formájában vannak jelen, vitamin az emberi szervezetben képződik belőlük. Közös jellemzőjük, hogy a vízben oldódó vitaminokkal ellentétben a szervezetben raktározódnak, ezért hosszú távú, az ajánlásokat meghaladó bevitel esetén túladagolás (hyperviatminosis) is felléphet. Az A-vitamin túladagolás például hasmenéssel és fejfájással járhat.

 

2. táblázat: A napi vitaminszükséglet, a zsírban oldódó vitaminok élettani szerepe, valamint a sportban betöltött funkciójuk


Kulcsfontosságú vitaminok sportolók számára

A D-vitamin szerepe a teljesítménynövelésben és a prevencióban

A táplálkozásnak és a fizikai aktivitásnak meghatározó szerepe van a csontok egészségének megőrzésében. A kalcium mellett a megfelelő D-vitamin bevitelre kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen a D-vitamin a felelős a kalciumhomeosztázis és a foszfátanyagcsere működéséért. Az aktív 1,25 dihydroxyvitamin továbbá növeli a foszfátabszorpciót a bélből, a kalcium tubuláris reabszorpcióját a veséből, és így lehetővé teszi a csontok mineralizációját. A legújabb kutatások szerint a D-vitamin szerepet játszhat az izom növekedésében is, mert a D-vitamin a kalcium beáramlását az izmokba receptorhoz nem kötötten segíti elő, így a fehérjeszintézisért felelős specifikus intracelluláris receptorok között hozhat létre kötéseket növelve ezzel a fehérjeszintézist. A receptorgének expressziója a kor előrehaladtával csökken, ami magyarázatot ad a korhoz kötött izomtömeg vesztésre. Egyre több tanulmány igazolta már a kapcsolatot a D-vitamin szintje és a sérülések megelőzése, a rehabilitáció, a jobb ideg-izom kapcsolat funkciója, a növekedett 2-es típusú izomrost méret, a csökkent gyulladás, a sérülés okozta törés kockázata, valamint az akut légzőszervi megbetegedések között. Azok a sportolók, akik elsősorban beltéri edzést végeznek és versenyeznek, nagyobb valószínűséggel vannak kitéve D-vitamin elégtelenségnek (25(OH) D= 50-75 nmol/L) vagy hiánynak (25(OH) D< 50 nmol/L).

D-vitamint kevés élelmiszer tartalmaz nagyobb mennyiségben, ide tartozik az olajos halak (pl. hering), a tojássárgája, a máj, a D-vitaminnal dúsított margarin és a gomba. A megfelelő D-vitamin ellátottság érdekében az élelmiszereket gyakran dúsítják, felmerült azonban a kérdés, hogy van-e különbség a D2-vitamin (növényi eredetű) és a D3-vitamin (állati eredetű) bevitel D-vitamin szérum szintre gyakorolt hatása között. Előzetes eredmények azt mutatják, hogy a D3-vitaminnal dúsított élelmiszerek fogyasztását követően a vér szérum 25(OH)D-vitaminszintje szignifikánsan nőtt az egészséges, kaukázusi populációban. A legújabb kutatás egészséges, 20-64 éves nők részvételével készült (n=335), akik vagy placebo készítményt, vagy 15 μg D2-vitaminnal dúsított gyümölcslevet, 15 μg D2-vitaminnal dúsított kekszet, vagy 15 μg D3-vitaminnal dúsított gyümölcslevet vagy 15 μg D3-vitaminnal dúsított kekszet fogyasztottak 12 héten át. A 25(OH)D szérum szintet folyadékkromatográfiás tömegspektrometriás eljárással mérték a kiindulási, a 6. és 12. héten. A D3-vitaminnal dúsított élelmiszereket fogyasztó csoportban szignifikánsan nagyobb változás volt kimutatható a 25(OH)D szérum szintben összehasonlítva a D2-vitaminnal dúsított élelmiszereket fogyasztó csoportban mért értekkel (Tripkovic et al., 2017).

A D-vitamin bevitel a fehérjeszintézis növelése mellett a csontok egészségének megőrzése szempontjából is fontos. A nem megfelelő D-vitamin ellátottság összefüggésben áll a fáradásos csonttörések megnövekedett kockázatával. A fáradásos csonttörések a sportolók körében a leggyakrabban előforduló sérülések közé tartoznak. A D-vitamin szupplementáció fáradásos törések kialakulásának kockázatara gyakorolt hatásának további vizsgálata indokolt. Smith es munkatársainak kutatási eredménye alapján a sportolóknak télen naponta 10-30 µg D-vitamin bevitele szükséges a >25–50 nmol/L szérum koncentráció eléréséhez, ez a beviteli értek azonban a kiválasztott szérum határértéktől függ. A különböző D-vitamin források D-vitamin szintre gyakorolt hatására vonatkozóan azonban további, módszertanilag kifogástalan, placebo kontrollált, kettősvak kutatások elvégzése szükséges, amelyek eredményei kiemelkedő jelentőségűek lehetnek az élelmiszeripar számára a termékfejlesztés és innováció területén (Darling et al., 2014). A D-vitamin potenciális teljesítményfokozó hatása miatt sok sportoló próbálja elérni a 100 nmol/L szérum érteket (vagy 4000-5000 IU/nap bevitelt). Bizonyított, hogy a D-vitamin szupplementáció fokozhatja az aerob teljesítményt, szérum szintje korreál az aerob teljesítménnyel, fontos megjegyezni azonban, hogy a 4000-5000 IU/nap bevitel követése hosszú távon nem ajánlott.

A lakosság több mint 90%-a D-vitamin hiányban szenved, a nem megfelelő D-vitamin ellátottság a sportolók körében is nyilvánvalóvá vált. A D-vitamin ellátottság nagymértékben függ a választott sportágtól (indoor vs. outdoor), kutatások kimutattak, hogy az indoor sportot űzők koreben sokkal gyakrabban alakul ki D-vitamin hiány. Más tényezők és életmódbeli szokások is növelhetik a D-vitamin elégtelenség és hiány kockázatát, például sötét bőrszín, magas testzsírszázalék, a kora reggeli és esti edzések, amikor az UVB szint alacsony, túlzott UVB fény elleni védekezés (ruházattal, felszereléssel UV szűrő/védő krémekkel). A D-vitamin ellátottság meghatározása a szérum 25(OH)D-vitamin mellett a szérumban jelen levő szabad zsírsavak (EPA/arachidonsav arány), az étrendi bevitel felmérése (energia, fehérje, szénhidrát, kalcium es D-vitamin), továbbá a csontanyagcsere állapotának prediktora, az I-es típusú kollagén kereszt kötött N-telopeptide (NTX) és parathormon (PTH) meghatározása, a sportoló geográfiai helyzete és a napsütéses órák száma/nap is szükséges. Ezen paraméterek segítenek a D-vitamin hiány monitorozásában, azonban napjainkban nincs gold standarnd módszer a D-vitamin ellátottság meghatározására sportolóknál (Moran et al., 2013).

Antioxidánsok

Az antioxidánsok fontos szerepet játszanak abban, hogy védjék a sejtmembránt az oxidatív károsodástól. Az edzés megnövelheti az oxigénfelvételt, ezért a rendszeres, nagy intenzitású edzés hozzájárulhat a sejtek folytonos oxidatív terheléséhez, növeli a lipid peroxid melléktermékek szintjét, valamint a natív antioxidáns rendszer funkcióinak nettó növekedését és a lipid peroxidáció csökkentését is eredményezheti. A sportolók körében az antioxidánsok egyik kulcsfontosságú szerepe a terhelés okozta izomkárosodás minimalizálása. Egy jól edzett sportolónak sokkal fejlettebb endogén antioxidáns kapacitása lehet, mint egy rendszeres sportot nem űző felnőttnek, így lehetséges, hogy az élsportoló nem minden esetben profitál az antioxidáns hatással bíró vitamin-kiegészítésből, különösen, ha az étrendje antioxidánsokban gazdag ételeket tartalmaz. Kevés tudományos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az antioxidáns tulajdonságú vitaminokat tartalmazó étrend- kiegészítők növelik a sportteljesítményt, továbbá a meglévő kutatási eredmények alkalmazhatóságát a tanulmányok alacsony módszertani minőségei nehezíti. Van néhány kutatási eredmény arra is, hogy az antioxidáns kiegészítés negatívan befolyásolhatja az edzéshez történő adaptációt, azonban ez a hipotézis még nem nyert bizonyítást. A jelenlegi szakirodalomi ajánlások nem támogatják az antioxidáns hatású vitaminokat tartalmazó étrend-kiegészítők fogyasztását abból a célból, hogy a sportoló megelőzze az edzés okozta oxidatív stressz kialakulását. Nem megfelelő antioxidáns bevitelre azok a sportolók veszélyeztetettek, akik energiaszegény, vagy extrém kis zsírtartalmú étrendet követnek, valamint étrendjük csekély mennyiségű gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű gabonából készült élelmiszert tartalmaz. Az antioxidáns hatású vitaminok közül a béta-karotint sárgarépa, tök, spenót, sárgadinnye tartalmaz nagyobb mennyiségben, az E-vitamin fő étrendi forrása a gabonafélék csíraolaja (tök, napraforgó), a tojás, C-vitamin pedig friss, nem hőkezelt gyümölcsökben és zöldségekben, valamint burgonyában található meg (Thomas et al., 2016).

Vitamin tartalmú étrend-kiegészítők helye és szerepe a sporttáplálkozásban

Az antioxidáns hatású vitaminok, az A-, C- E-vitamin betegségmegelőző hatást fejthet ki egy konszenzusi ajánlás alapján, amely 4 mg béta-karotin, 100 mg C-vitamin és 23-100 mg E-vitamin kombinált bevitelét javasolja. Az antioxidánsoknak csak abban az esetben van teljesítményfokozó hatásuk, ha előzőleg bizonyítottan hiányállapot (hypovitaminosis) állt fenn, azonban a túlzott, indokolatlan szupplementáció nem javasolt, mert az antioxidánsok pro-oxidatív hatást válhatnak ki. Vitamin tartalmú étrend-kiegészítők fogyasztása elsősorban vegetáriánus étrendet vagy alternatív táplálkozási formát követő sportolók, egyoldalú táplálkozást folytató, vagy hosszabb ideig testtömegcsökkentő étrendet követők számára lehet előnyös. A legbiztonságosabb és leghatékonyabb módszer a megfelelő vitamin bevitelt illetően az, ha a sportoló változatos, kiegyensúlyozott, személyre szabott étrendet követ, amely vitaminokban és antioxidánsokban gazdag élelmiszereket tartalmaz. Ha azonban a sportoló mégis úgy dönt, hogy étrend-kiegészítést alkalmaz, nem ajánlott túllépni a biztonságos felső beviteli szintet, mert a túlzott bevitel akár gátló hatással bírhat a sportteljesítményre (Raschka & Ruf, 2017).

" /> Közép-Kelet-Európai Rekreációs Társaság
"Az élmény önmagát írja; az ötletet Te írod" – Márai Sándor
Tanulmányok
2018/4
Cím
Magyar zászlóA vitaminok szerepe a sporttáplálkozásban

Angol zászlóVitamins in sport
Szerzők:
Dr. habil. Fritz Péter, Kiss Anna, Pfeiffer Laura
Kulcsszavak:
vitaminok, mikrotápanyag szükséglet, regeneráció, étrend-kiegészítés
DOI:
10.21486/recreation.2018.8.4.1
Absztrakt
A vitaminok az anyagcsere-folyamatok minden fázisában fontos szerepet töltenek be, többek között a hemoglobin szintézisben, a csontok egészségének megőrzésében, az immunrendszer normál működésének fenntartásában, valamint az oxidatív stressz elleni védekezésben. Edzés és sérülések után segítenek a regenerációban és az izomszövet helyreállításában. A rendszeres közepes-nagy intenzitású fizikai aktivitás, a folytonos fokozott edzésterhelés, a szervezet extrém igénybevétele a vitaminszükségletet módosíthatja. A táplálékkal felvett mikrotápanyagok mennyisége és minősége döntő befolyással bír a teljesítőképességre, a sportolók körében gyakori az elégtelen D-vitamin és B-vitamin bevitel, továbbá irodalmi adatok szerint az antioxidáns hatású vitaminok bevitele sem éri el a minimális vitaminszükségletet a sportolók nagy hányadánál. Az elégtelen vitaminbevitelből adódó hiánybetegségek kialakulására azon sportolók veszélyeztetettek, akik egyoldalú, extrém kis energia- és zsírszegény étrendet követnek, illetve egy vagy több élelmiszert kizárnak az étrendjükből. A vitamin tartalmú étrend-kiegészítők fogyasztása többek között bizonyított hiányállapot esetén indokolt, a megfelelő vitamin-ellátottság, és annak rendszeres monitorozása a potenciális teljesítménykárosító hatások csökkentése és a sérülések kialakulásának megelőzése érdekében a sporttáplálkozás nélkülözhetetlen elemét alkotja.
Tanulmány

A vitaminok nem képesek energiát szolgáltatni a szervezet számára, energiaforrásként nem vesznek részt az anyagcsere-folyamatokban, viszont nélkülözhetetlen vegyületek az alapvető életfolyamatok fenntartásában és működésében. A rendszeres, nagy intenzitású fizikai aktivitás és egyéb állapotok alkalmával (pl. várandósság, betegségek) során megnövekszik a napi energia-, valamint makro és mikrotápanyag-szükséglet és így ezen belül a vitamin- és ásványi anyag szükséglet is. A teljesítmény alapját képező élettani folyamatokat számos vitamin és ásványi anyag támogatja. A megfelelő mikrotápanyag-ellátottság, valamint ennek monitorozása segíthet a sportolóknak a hiányosságok korai felismerésében és a hiányállapotból adódó potenciális teljesítménykárosító hatások csökkentésében, továbbá a mikrotápanyag-hiány összefüggésben áll a sérülések kialakulásával is. Nemcsak a vitaminhiány okozhat teljesítmény csökkenést, hanem az egyes vitaminok túladagolása is, különösen igaz ez a zsírban oldódó vitaminokra. Az intenzív testmozgás szabadgyök felszabadulást (megnövekedett oxigénforgalom, gyulladásos reakciók) okoz, amelyek károsíthatják a szöveteket, és ezáltal hozzájárulhatnak az izom fáradásához és károsodásához. Egyes vitaminok védő antioxidánsként kiemelten hasznosak a szervezet számára, mert képesek az oxidatív izomkárosodás ellen harcolni. Nincsenek speciális, sportolókra kidolgozott mikrotápanyag-beviteli ajánlások, mert nem evidencia, hogy a felnőtt lakosságra vonatkozó ajánlott beviteli mennyiség nem fedezi a sportolók szükségletét. Vannak azonban olyan vitaminok, amelyek kiemelt szerepet játszanak a sportoló egészségének megőrzésében és sportteljesítmények fenntartásában, különösen akkor, ha a sportoló táplálkozása egyoldalú, hiányos és nem felel meg az egyéni szükségleteknek (Ledochowski 2010; Raschka & Ruf, 2017). A vitaminok részt vesznek a szénhidrát-, a fehérje-, és a zsíranyagcsere szabályozásában, a közvetlen és közvetett hatásukat az anyagcserére az első ábra szemlélteti.



1.     ábra. A vitaminok közvetlen és közvetett hatása az anyagcserére


A vitaminok szerepe a sporttáplálkozásban

A vitaminokat két csoportba sorolhatjuk: zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E-, K-vitamin) és vízben oldódó vitaminok (C-vitamin, B-vitamin-család). A vízben oldódó vitaminok a szervezetben nem raktározódnak, ezért az ajánlott napi beviteli értékek betartására érdemes törekedni, a minimálisnál kisebb mennyiségben történő bevitelük már 3-4 hét után jellegzetes hiánytünetekben mutatkozik meg (pl. emésztési zavarok, fertőző betegségekre való fokozott hajlam) (Hanh et al., 2016). A német, az osztrák és a svájci táplálkozástudományi társaságok által kidolgozott ajánlott napi vitaminbeviteli értékeket, a vízben és zsírban oldódó vitaminok élettani szerepét és sportban betöltött funkciójukat az első és a második táblázat mutatja (Raschka & Ruf, 2017).



1.táblázat: A napi vitaminszükséglet, a vízben oldódó vitaminok élettani szerepe, valamint a sportban betöltött funkciójuk


 

A zsírban oldódó vitaminok a növényi szövetekben provitamin formájában vannak jelen, vitamin az emberi szervezetben képződik belőlük. Közös jellemzőjük, hogy a vízben oldódó vitaminokkal ellentétben a szervezetben raktározódnak, ezért hosszú távú, az ajánlásokat meghaladó bevitel esetén túladagolás (hyperviatminosis) is felléphet. Az A-vitamin túladagolás például hasmenéssel és fejfájással járhat.

 

2. táblázat: A napi vitaminszükséglet, a zsírban oldódó vitaminok élettani szerepe, valamint a sportban betöltött funkciójuk